I work quite differently from everybody else. Noone’s going to understand. I feel envious and betrayed. I would have gladly exchanged the bed or even the whole flat for that skiing. Maybe for family time, maybe really just for the skiing, but stupid anyway.

And that forgotten business card, too. This year, it just really sucks.

Than a voice just tells me that I’m not a kid any more. That I will have to fight my way around and achieve those thing that I want. That I should keep my complaints to myself, as always.
My other self is being annoyingly insightful…

58 Mikor nyugalmas a kormányzat: egyszerû a nép, nem lázad. Mikor tevékeny a kormányzat: a népre nyomorúság támad. Bajból szerencse így fakad és a szerencsébõl gyalázat: ki ismeri, hol a határ? Jönnek és mennek, meg nem állnak. Az egyenesség ravaszságba átcsap, a jó váratlan rosszra válhat: az ember tévelyeg és mily régóta már! Ezért a bölcs egyenes és mást meg nem rövidít, önzetlen és mást meg nem károsít, igaz és semmit meg nem hamisít, fény, de nem vakít.